Pytta blog

Egyébként mi van velem?

Hát mit is írhatnék… Munkáról lehetne, de arról nem nagyon szabad. De azért mégis fogok :) Tegnap elbúcsúzattuk ismét egy munkatársaunkat, és jövő héten lehet, hogy még többet kilépnek. Azt mondtam már, hogy a worst case scenario szerint összesen hárman maradnánk, amiben már a főnököm is benne van? Vagy esetleg négyen, egy terhes anyukával, aki nyáron szülni fog? Kilátások azok vannak… De most tényleg nem sokkolok inkább, úgysem így lesz, csak már nem győzöm kivárni, hogy lesz-e valami egyáltalán, olyan lassan történnek itt a dolgok.

A lakásban van új szőnyegünk (meg is tudom mutatni, így néz ki, de az árát nem ér megnézni!), ezt még biztos nem írtam, meg múlt pénteken szordzs-ék is eljöttek, felraktuk az egyik szobában az új karnist, meg függönyöket is. Ez elég rendes előrelépés szerintem :) Most ezen kívül az kötött le, hogy jól elköltsem az egészségkártyámról a pénzt, mert rájöttem, hogy nagyon sok van rajta, és mielőtt még valaki azt is elvenné, jobb, ha költök róla. Aztán majd ezzel leállok nemsokára, mert hagyni is kell, hátha majd valamire TÉNYLEG kelleni fog.

Szombaton meg Dombi barátomnál voltam lakásavatón Győrben(!), úgy, hogy délután mentünk és vasárnap hajnali négykor már otthon is voltam, ne kérdezzétek, hogyan. Egyébként jó volt, a lakást is elfogadnám, meg az este is jól sikerült, vízipipás bénázással, ultimate Bang! játszmákkal, meg egy kis pókerrel, csak a szokások miatt, meg jó sok youtube-bal, politizálással, antiszemitizmussal, meg amik ilyenkor általában feljönnek :)

Sz-el elkezdtünk angolozni – egészen pontosan tegnap este -, teljesen egyedül, mármint ketten, de egészen belelkesültem, ő szeretne egy középfokút letenni, én meg egy felsőt, nyárra be is lehetne lőni, persze, hogy mire megyek vele, azt nem tudom, de rosszul biztos nem jön, meghát az lenne az igazi motiváció, hogy rendesen tanuljak!

Szóval ezek mennek most.

Ezt gyorsan leprintscreen-eltem, hogy legyen valami jó is a mai napban :) Tudom, hogy senki sem tudja, hogy miért kell ennek örülni, de nekem egyéni rekord (oldallátogatottság alapján adja a rank-et a shinystat). Igen, ekkora sz*r vagyok :))

Egyébként köszönöm mindenkinek aki valamilyen oknál fogva erre a szánalmas oldalra kattintott az elmúlt - hát nem is tudom már, hány évben.

Viszont: a freeblog megnövelte a tárhelyemet 150-ről 200 megabájtra (wow), úgyhogy még jó sok képet feltöltök majd ha lesz... :)

Itt a Ritter Sport legújabb kínálata, ha valaki még nem találkozott volna vele (kis némettudás szükséges hozzá...)

Egyébként maga ez a szlogen is olyan igazi jó németes: "Quadratisch. Praktisch. Gut" ("Négyzet alakú. Praktikus. Jó") Ennyi.

Szerintem egészen fantasztikus (és már-már hihetetlen), hogy 2012-ben van olyan cég, ami 30 (nem tévedés: harminc) év garanciát ad bármilyen termékére. Tegnap vettem egy ilyen táskát, ha elromlik a cipzárja, vagy elfárad az anyaga, vagy bármi ilyesmi, kicserélik. Márpedig pl. a cipzár az olyan, hogy bármilyen márkás bármelyik táska, vagy kabát, vagy akármi, az tönkremegy, ha használják - max 5-10 évet bír (eddig legalább három hátizsákomat kellett ezért lecserélni - a mostanit is -, és tavaly a kabátommal is az volt a baj, hogy cipzárt kellett cserélni rajta). És ez nekem megnyugtató, hogy elromolhat. Komolyan, még a parkettánkra is csak 10, vagy 15 év garanciát adtak! :)

Így egyébként már értelmet kap a "Built to resist" szlogen is, meg az a borsos ár, amibe egyébként kerül a cucc...

Akkor ez volt itt most a reklám helye :)

Tegnap Sz-el elnéztünk a Műjégre, amit ugye most nemrég nyitottak meg kb két év után. Hogy egy kis reklámot is csináljak neki, elmondom, hogy hétfő-kedden érdemes menni, mert bár akkor csak 5-kor nyitnak délután, viszont a jegy is csak 700 forint (ruhatárral együtt, mert az ingyen van), és elég kevés ember van kinn. Kb ennyit a jó oldalról… Kívülről szépen felújították az épületet (gondolom ez telt ennyi időbe, nem a pálya maga), szép a díszkivilágítás is, belül viszont elég igénytelenre sikerült, vagy nem is tudom, nem vitték túlzásba, és nekem ez a sok műanyag borítás már most az elavultság hatását keltette. Szóval lehet, hogy ez most trendi, de tíz év múlva biztos, hogy borzalmasan gáz lesz… Aztán még voltak olyan apróságok, hogy a pályán a zene csak az egyik sarokban szólt, nem mind a négyben, de abban az egyben úgy bömböltették, hogy amikor arra járt az ember, akkor egymás hangját sem hallottuk. Ezt vajon mibe került volna rendesen megcsinálni?? A másik, hogy az órák az épületen össze-vissza mentek (volt amelyik állt), ez is kis dolog, de mondjuk tök jó lenne, ha nem kéne ötpercenként az órámra nézni, hogy mennyi idő is van még hátra.

A bejárat-kijárat megoldása maradt a régi, tehát, hogy hátul oldalt van a kijárat, na ezt kb. tíz emberből kilenc egyszerűen NEM TUDTA FELFOGNI. Ez hihetetlenül idegesített, mert 1. ki volt plakátolva kb öt helyre, hogy ’–>kijárat’, 2. emberek, még sose jártatok a Műjégen, vagy mi? Eddig is így volt, most is így van, mit nem lehet ezen felfogni? Vagy ennyire régen volt már??

Egyébként jó, hogy megnyitott, az is, hogy negyed óra alatt ott vagyok, és háztól házig visz a troli, meg az is, hogy megoldották, hogy az épület és a pálya között olyan felület van, ami nem b*ssza szét a korcsolya élét (mint régen a beton ugye), akkor sem, ha nincs élvédőd. A kezdeti nehézségeket meg remélem minél előbb megoldják…!

Ma bemutatkozott az új főnököm (nem közvetlen főnök, hanem eggyel magasabb szintű), mivel a mostani elmegy egy új helyre – és viszi magával a fél bagázst tőlünk, tehát a közvetlen munkatársaim felét, ami kb húsz embert jelent. Engem is vihetett volna, de valamiért (eddig) nem fértem be a keretbe, amit csak akkor fogok sajnálni, ha emiatt márciustól nem lesz mondjuk munkahelyem. Egyébként viszont örülök, hogy én itt maradtam, mert általában nem szeretem a változásokat – ezzel együtt viszont az itteni munkákat általánosságban szeretem csinálni.

Amúgy a volt főnököt bírtam, mint főnököt és mint embert is, talán írtam is már róla korábban, egy igazi hiperaktív állandóan pörgő, és állandóan szóviccekkel operáló srác volt (már ha negyven év felett lehet még valaki srác), de olyan valaki, akit például még a régi szép időkben a gyakornokcsapattal meghívtunk kirándulni egy hétvégére, és el is jött velünk. Na abból a társaságból velem együtt összesen három ember dolgozik még itt, de nemsokára már csak ketten maradunk, azt hiszem…

Ehhez képest az új boss: magázódik velünk (ami azért szokatlan, mert ez ilyen céges policy volt eddig, hogy mindenki mindenkit tegez, én egyedül a vezérigazgatót nem mertem, de mindenki mást igen); igazi kedélyes ötvenes férfi, aki szeret kezicsókolommal köszönni a nőknek, és bárkivel tud egy felszínes ötperces beszélgetést kezdeményezni, amiben életének egyes állomásaival is megismertet. Szóval olyan igazi modoros alak, akiről nem tudod, hogy mik a szándékai, mit mondhatsz neki, és mit nem… elsőre sajnos nem nagyon nyerte meg a szimpátiámat. DE: egyrészt nem fogok vele túl gyakran találkozni, és közvetlen munkakapcsolatban pedig sosem fogunk állni, másrészt meg amíg munka van, addig minden van, ezért nem panaszkodok. Csak legyen is… :)

*és mintegy lábjegyzetként megjegyzem, hogy ha munkán kívüli dolgokról is akarnék írni, akkor azt írnám, hogy elkezdtem nézni a Hustle-t, elkezdtem játszani a Commandos-szal (nosztalgia 4eva), és elkezdtem olvasni a Jóakaratúak-at. Ennyi.

Elkezdtem keresgélni, hogy vajon miért mondjuk azt tüsszentéskor, hogy egészségedre, és, hogy vajon más népek mit mondanak ilyenkor? Kollektív tudatunk, a google persze készségesen segített (szinte hihetetlennek tűnik, hogy az emberek tudtak internet nélkül is élni valaha :D), de őszintén szólva az első kérdésre elég ködös információkat találtam csak. Pl., hogy régen azt hitték, hogy ilyenkor ártó szellemek távoznak belőlünk, és azért… Ezt itt olvastam (illetve még máshol is, csak azért merem belinkelni), de a hitelességéről nem vagyok meggyőződve. Valahol azt is írták, hogy azért, mert ilyenkor megáll a szíved egy ezrdemásodpercre, ami lehet, hogy igaz (én elhiszem), de, hogy ezért mondanánk, azt kizártnak tartom. >>Ezen az oldalon<< egyébként lehet még sok-sok érdekességet lehet találni (pl., hogy mit jelent az M&M’s, hogy a rulettet Pascal találta fel, meg ilyenek…) ha valakinek NAGYON SOK ideje van.

Arról még kevesebb infót találtam, hogy más népek mit mondanak a tüsszentésre, illetve, hogy miért. Azt tudom, hogy a németek magyar mintára a Gesundheit-ot mondják (vagy zur Gesundheit), ami szó szerint azt jelenti, hogy egészségedre, az angolok ezzel szemben azt, hogy „Bless you!”, ami azt jelenti, légy áldott, vagy hát, Isten áldjon. Erre >ITT< azt írták, hogy ez azért van, mert… inkább idézem: „a középkorban az emberek azt hitték, hogy tüsszentéskor a lélek egy rövid időre eltávozik a testből. Ha az Ördög éppen arrafelé bóklászott, elkaphatta az illető éppen szabadon kószáló lelkét. De abban a pillanatban, ahogy valaki szájából felhangzott a fenti mondat, a lélek azon nyomban biztonságban visszatérhetett a testbe.”

Vajon más nyelvekben vannak még hasonló babonás képzetek, amik a tüsszentéshez kötődnek? :)

Tudtátok, hogy létezik olyan, hogy xukor? Munkatársam tegnap vett magának egy csomaggal, így találkoztam vele :) Nem, nem elírás, ez a neve, hogy xukor, egyébként becsületes nevén nyírfacukor, egy édesítőszer, ami biztosan egészségesebb, mint a normál cukor (rákestem a neten, van róla infó itt). Sőt, van porxukor változata is, ha valakinek az kellene. Hihetetlen, hogy emberek miket ki nem találnak. Bár ebben azért van még fantázia, lehetne gyártani kockaxukrot is, gyerekeknek savanyúxukrot…

Most szembesültem vele, egyes dolgok milyen régóta folynak, amiről pedig azt hinném, hogy viszonylag újabb keletűek: HVG címlap 2010. novemberből: „Veszélyben az euro”. Vicces. Az még durvább, hogy az a cég, amelyik most év elejétől az új tulajdonosa lett a munkahelyemnek, már azóta pedzegeti ezt (ergo már azóta szó volt erről pletykaszinten), mióta én itt dolgozom, azaz közel három éve :) Írásos bizonyítékot mondjuk csak 2011. áprilisából találtam (kis füzetemben, ahova jegyzetelni szoktam a különböző megbeszéléseken elhangzó legfontosabb dolgokat), de biztos vagyok benne, hogy erről már sokkal régebb óta volt szó…

Azért nekem személy szerint ez a 2011-es év jó volt, bármi is történt „odakint” a nagyvilágban. Márpedig ha a válság egyik legdurvább éve ilyen jól sikerült, akkor azt hiszem nincs mitől félnem idén sem, hiszen erre az évre talán még rosszabb dolgokat is jósolnak. Ebből kiindulva lehet, hogy idén még jobb évem lesz :) (na de azért ennyire én sem vagyok optimista!). Lényeg a lényeg, hogy a munkahelyem még megvan, kemény két hónapig, a következő periódus majd márciusban kezdődik, amikor már remélhetőleg a kicsit hosszabb távú sorsom is jobban körvonalazódik. Mindenesetre ezt a huzavonát, ami most megy, sokáig nem lehet folytatni, azt hiszem.

Más: az egyébként mindenképpen jó hír, hogy mostantól tilos a dohányzás a kocsmákban, erről valahogy lemaradtam, és csak most tudatosult bennem, hogy elkezdődött. Én nem utálom a dohányosokat, azt viszont kifejezetten díjazni fogom, hogy ha lemegyek 27-re, akkor nem leszek olyan ótvar büdös. Tegnapelőtt egy másik érdekességet is láttam: felszállok a buszra, várok, hogy induljunk, erre kinyílik a sofőrfülke, kiszól a srác, hogy „…a sörrel szálljunk le a járműről!” Persze nem nekem szólt, hanem a mögöttem ülőknek, akik le is szálltak! Ez mondjuk nem tudom, hogy idei tilalom-e, szerintem nem, de az, hogy betartatják, az riszpekt – na meg az is, hogy valaki leszáll a buszról :) Jó év lesz ez, mondom én!

Valamivel még tavaly fel akartam dobni a blogot, plusz gombok, vagy más betűtípus, vagy valami ilyesmi, de rájöttem, hogy annyira nem értek hozzá, hogy teljesen felesleges babrálni ezzel, annyi időm meg úgysincs – meghát nem is ér meg ennyit, szép ez így, nemde? Naugye. :)

Még azzal eldicsekszem, hogy mit kaptam karácsonyra, de ezt is csak azért, hogy be tudjak tenni egy képet, aztán megyek is… mondjuk valami még itt volt a fejemben, amiről írni akartam, de akkor azt majd legközelebb. Szóval: RISK nostalgia edition, a legelső kiadás újragyártása, 1959-es reprint!!! Fadobozban, hogy igazán retro legyen, fakockás egységek, meg minden, nem győzök betelni vele, nagyon örülök neki, csak azt sajnálom, hogy sokat nem fogunk játszani vele, mert egyrészt ezt is jobb többen szerintem, másrészt meg brutálisan hosszú, tehát csak akkor lehet, ha sok az időnk, márpedig a dolgok jelen állása szerint most nem úgy néz ki, hogy errefelé tendálnánk, de jó lesz az még 10-20 akárhány év múlva is. Naggyon ott van ez a cucc!!

A "borító"

További képek itt, itt és itt.

Vicces, ahogy ezt a Rev. Christmas Special-ben megcsinálták:

Vagy nem is tudom, lehet, hogy inkább >>ez<< a verzió hasonlít jobban.

Itt meg az eredeti, nem mintha valaki nem ismerné, csak az összehasonlítás végett :) (rákattintani a nagyításért mindkettőre ér)

Egyébként az utolsó vacsora elég kedvelt téma a sorozatok világában, ilyen-olyan formában sok helyen előfordul, >>itt<< össze is szedtek egy párat (de pl. ebben nincs benne a Lost-os, ami pedig szintén elég jól meg lett csinálva...)

Na >>EZ<< kemény... De ügyesen összerakták, tetszett :)

Erről mostanában nem szoktam írni, de munkafronton kb ugyanaz van most is, mint ilyenkor év vége felé mindig már harmadszorra… Csak talán hatványozottan, ami annyira nem jó. Szóval nekem például ilyenkor mindig meg kell hosszabbítani a szerződésem, ami igen kínkeserves dolog szokott lenni, és idén is az. Elvileg sikerült, de még nincs róla papírom – és azért ezzel együtt hosszútávon még mindig nincs biztosítva a jövőm egyáltalán. Ami fokozza a dolgokat, az az, hogy most a főnökünk is elmegy, meg kb még húsz ember vele együtt februártól, azt viszont nem tudni, hogy pontosan kik, és hogyan… és egyáltalán. Szóval kicsit feszült néha a hangulat az emeleten. Ehhez még hozzájön, hogy az egész cég státusza is változik, ha esetleg maradnék, akkor is egészen más keretek között, megváltoznak a munkatársaim, valószínűleg a fizikai munkahelyem is – úgy értem, helyileg máshova „költözünk”, szóval el lehet képzelni, hogy nem egyszerű. Persze mondhatnám, hogy lehetne rosszabb is, meg örülök, hogy azért dolgozni tudok, de ettől függetlenül nem kifejezetten tetszenek az ilyen dolgok.

Viszont amiért ez a poszt lényegében megszületett, az a Killers RED Christmas albumának belinkelése, amivel szépen becsempészem ide is a karácsonyi hangulatot, merthogy az új The Cowboy’s Christmas Ball című számuk szerintem egész jól sikerült, amit most meg is lehet kell hallgatni azonnal, íme:

Ma meg egy kedves volt gyakornoktársammal ebédeltem, akivel bár már több, mint két éve nem dolgozik itt, még mindig tartjuk a kapcsolatot. Szeretek vele beszélgetni, mert mindig előjön valami furcsa témával, például, hogy „a túlzott szabadság egyenértékű a szolgasággal” (ezt állítólag Platón mondta), meg, hogy mi az összefüggés, illetve a különbség a humor és a sajnálat között… És valahogy mindig szóba jön az is, hogy megtárgyaljuk az aktuális, vagy kevésbé aktuális olvasmányélményeinket (időnként még hitéleti kérdéseken is szoktunk vitatkozni, de az most nem jött elő). Egyébként mellesleg láttunk az utcán a fal mellett egy élő (de valószínűleg sérült) denevért gubbasztani, ami egyrészt azért meglepő, mert ki látott már fényes nappal denevért?, másrészt azért, mert hogy’ a francba lehet kiszúrni az utcán egy kb. méretesebb kutyaszarnak megfelelő barna valamiről a járdán, hogy az egy állat???

Felvettük videóra is (mármint ő, nem én). Ez a technika csodája :)

Tegnap öt lánnyal (meg két fiúval, de ez mellékes) megnéztem az Igazából szerelem című filmet. Hiba volt. Engem két dolog szokott hihetetlen módon zavarni: az egyik, ha valaki nem érti a filmet, és folyamatosan kérdezget közben, hogy ez hogy van, az miért történt (ki a gyilkos?) stb; a másik, ha valaki már sokadszorra nézve a filmet mindig benyögi, hogy: …jajj, ez olyan jó rész lesz…! Természetesen most ez utóbbi állt fenn, mert egy embert kivéve már mindenki látta ezt a filmet (nyilván sokan más többször is), és egyszerűen szinte élvezhetetlen volt az egész.

Pedig én ezt a filmet szeretem. Igen, annak ellenére, hogy fiú vagyok. Szerintem zseniálisan összehozták ezt a sztorit. Eleve előnnyel indul a film, mert brit, és nem amerikai. Másrészt: hány jó karácsonyi film van? Én nem tudnék sokat felsorolni, de ez az lett. Nem túl rózsaszín, nem úszik a nyálban, de azért mégis maradt romantikus is, meg vígjáték is. És tele van klisékkel, de azt szeretem benne, hogy jól kezelték a kliséket. Nem is kell más, nem kell valami hihetetlen eredetit kiszenvedni, elég csak jól használni az alapokat. Szóval én ezt a filmet szeretem, jók a színészek, jók a zenék, jók a témák, jó az egész. Harmadszorra láttam én is. De legközelebb biztos, hogy csak egyedül, vagy max. Sz-el kettesben nézem meg, mert ez egyszerűen idegesítő volt… :)

The ultimate romantic comedy - ezzel valahogy egyet tudok érteni