2007. július 18., szerda
Comments
Kis nyári bejegyzés, merthogy most van rá valamennyi időm. Vége a terepgyakorlatnak, itt ülök a jó kis egyetemi légkondis teremben és nincs kedvem kimenni a hőségbe...
Eddig az úgymond "nyaralásaim" nem sikerültek túl jól, ha pusztán az időjárásra gondolok, viszont a hangulat azt hiszem mindig kárpótolt. Volt balatonos-szobatársas kiruccanás Füreden, meg Révfülöpön, már-már hagyományteremtő módon, de már egy kicsit előrevetítve a széthullást is, ugyanis négyünk közül végülis csak hárman jöttünk össze. De sebaj, azért jó volt. Amúgy a jövő év érdekesen fog alakulni, ugyanis szordzs barátunk eltávozik a koleszból, Peti pedig szintén kiköltözik a szobából egy kétágyasba. Szóval itt maradtunk Atival, úgy, hogy több kétágyas már nincsen, szóval majd jól bekapunk két új srácot, amihez olyan túl sok kedvem nincsen. Igaz átköltözhetne valami ismerős is egy másik szobából, de mi olyan balfékek vagyunk, hogy ide ugyan senkinek nem lesz kedve beköltözni, meg úgy hirtelen most én sem tudnék megnevezni sok embert, akit szívesen látnék nálunk. Szóval szívás.
Na mindegy. Utána is voltam még egyszer Balatonnál csoporttársaimmal, akkor meg úgy fújt a szél, hogy ki se jutottam a vízhez, egész nap kártyáztunk kb. Tiszta olyan volt, mint mondjuk Tarcsán, napközben punnyadtunk, este meg ittunk. Ja meg még szalonnasütés is volt, hogy teljes legyen a feeling.
Most meg a Bodrogközben volt olyan időnk, hogy az egyik nap majdnem hozzáfagytam a biciklihez, nem volt egy kellemes érzés. Mondjuk így utólag belegondolva jobb volt, mintha ez a hőség lett volna, de akkor nem így gondoltam. Egyébként nagyon kellemes csalódás volt ez az egész hely, azt gondolná az ember, hogy Kelet-Magyarország tök gáz, pedig az emberek hihetetlenül barátságosak voltak, leültek velünk beszélgetni a kocsmában, meg ilyenek, útbaigazítottak, segítettek mindig, olcsóság van (korsó fröccs 100 forint!!!), szóval kívánni sem lehetett volna többet, meg olyan túl sok dolgunk sem volt, bicikliztünk pár órát naponta, néha lefúrtunk a talajba, de nem szakadtunk bele. most meg feldolgozzuk az adatokat, azért vagyok itt. Megint a régi koleszomban lakom, voltam Óbesterben is a nosztalgia kedvéért, de úgy őszintén szólva már szívesebben lennék otthon.
Kis nyári bejegyzés, merthogy most van rá valamennyi időm. Vége a terepgyakorlatnak, itt ülök a jó kis egyetemi légkondis teremben és nincs kedvem kimenni a hőségbe...
Eddig az úgymond "nyaralásaim" nem sikerültek túl jól, ha pusztán az időjárásra gondolok, viszont a hangulat azt hiszem mindig kárpótolt. Volt balatonos-szobatársas kiruccanás Füreden, meg Révfülöpön, már-már hagyományteremtő módon, de már egy kicsit előrevetítve a széthullást is, ugyanis négyünk közül végülis csak hárman jöttünk össze. De sebaj, azért jó volt. Amúgy a jövő év érdekesen fog alakulni, ugyanis szordzs barátunk eltávozik a koleszból, Peti pedig szintén kiköltözik a szobából egy kétágyasba. Szóval itt maradtunk Atival, úgy, hogy több kétágyas már nincsen, szóval majd jól bekapunk két új srácot, amihez olyan túl sok kedvem nincsen. Igaz átköltözhetne valami ismerős is egy másik szobából, de mi olyan balfékek vagyunk, hogy ide ugyan senkinek nem lesz kedve beköltözni, meg úgy hirtelen most én sem tudnék megnevezni sok embert, akit szívesen látnék nálunk. Szóval szívás.
Na mindegy. Utána is voltam még egyszer Balatonnál csoporttársaimmal, akkor meg úgy fújt a szél, hogy ki se jutottam a vízhez, egész nap kártyáztunk kb. Tiszta olyan volt, mint mondjuk Tarcsán, napközben punnyadtunk, este meg ittunk. Ja meg még szalonnasütés is volt, hogy teljes legyen a feeling.
Most meg a Bodrogközben volt olyan időnk, hogy az egyik nap majdnem hozzáfagytam a biciklihez, nem volt egy kellemes érzés. Mondjuk így utólag belegondolva jobb volt, mintha ez a hőség lett volna, de akkor nem így gondoltam. Egyébként nagyon kellemes csalódás volt ez az egész hely, azt gondolná az ember, hogy Kelet-Magyarország tök gáz, pedig az emberek hihetetlenül barátságosak voltak, leültek velünk beszélgetni a kocsmában, meg ilyenek, útbaigazítottak, segítettek mindig, olcsóság van (korsó fröccs 100 forint!!!), szóval kívánni sem lehetett volna többet, meg olyan túl sok dolgunk sem volt, bicikliztünk pár órát naponta, néha lefúrtunk a talajba, de nem szakadtunk bele. most meg feldolgozzuk az adatokat, azért vagyok itt. Megint a régi koleszomban lakom, voltam Óbesterben is a nosztalgia kedvéért, de úgy őszintén szólva már szívesebben lennék otthon.
pytta írta
10:35-kor
