2008. február 20., szerda
Comments

Az emberek néha - furcsák.

Volt egy közgyűlés a koleszban, a szokásos félévente-egyszer-lemegyünk-és-röhögünk-a-többieken közgyűlés. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy felszólalt az igazgatónő, és életemben először egyetéretettem azzal, amit mondott. Az volt a téma, hogy lesz egy ilyen farsangi buli nálunk, és kicsit botrányosan alakult, mert egyrészt majdnemhogy fedésben van egy előadással, ami aznap este lesz itt a koleszban, másrészt meg ugye most böjt van elvileg, és egy ilyen egyházi koleszban ezt illene betartani. Namost nekem személy szerint a böjt nem jelent szinte semmit, legalábbis ilyen megkötéseim nincsenek, hogy "nem megyek bulizni böjtben", vagy "nem iszok alkoholt böjtben", vagy ilyenek, de mégis úgy érzem, hogy jogos volt a felszólalás, mert esetleg másnak ez jelenthet valamit, és kirekesztve érezheti magát. Kirekesztve egy egyházi közösségből emiatt - ez durva szerintem. Az a legidegesítőbb itt, hogy csak azt sulykolják, hogy mekkora egy jó szakkollégium vagyunk, mert vannak kurzusaink, meg csoportos alkalmaink, meg ilyen-olyen programjaink, de azzal az égvilágon senki nem foglalkozik, hogy mindemellett egyházi intézmény is vagyunk, ez még csak másodlagos SEM, teljesen elsikkadt dolog. Márpedig ezt szerintem még ki is lehetne aknázni valamilyen szinten - jó, mondjuk én ilyenekbe BIZTOS, hogy nem fogok belefolyni soha, és ha innen egyszer kikerülök, akkor nem látják többet a szinemet se, de akkor is. Azért vannak emberek, akiknek hiányzik az a "lelkület", amit egy laikus ember elvár egy ilyen intézménytől. Ne legyünk képmutatók, nem azt mondom, de sajnos olyan emberek vezetik ezt a koleszt (a diákság oldaláról), akik abszolút nem ide valók. Persze ez csak az én véleményem, de kicsit elegem van már ebből a hűdefaszagyerekekvagyunk-és-megmondjuk-a-frankót mentalitásból. Minden alkalommal felmegy bennem a pumpa a közgyűléseken, de most duplán is. mert azt már megszoktam, hogy megy a szócséplés, két és fél órán keresztül a semmiről, mert ezen lehet szórakozni, de az ilyen véleménykülönbségek eddig nem voltak jellemzőek. Tényleg, mintha valakik más nyelvet beszélnének...

A suli viszont tetszik. Nem tudom írtam-e már (és nem is fogom visszanézni), de olyan, mintha látnám a fényt az alagút végén. Azt már feldolgoztam, hogy annyi órám van, hogy megszakadok (megszakadnék - ha mindre bejárnék), de most egy csomó olyan ember tart órát, akik nem is itt vannak az egyetemen, hanem olyasmiben dolgoznak/dolgoztak, amiben én is el tudom képzelni magam. Végre hallok életből vett példákat, kicsit jobban látom a lehetőségeimet - és igazság szerint egyre többet látok ezekből. Szóval olykor-olykor elszáll a pesszimizmusom, és ha épp nem arra gondolok, hogy kint süt a nap, én meg itt rohadok bent órákig, akkor egészen érdekessé válik a dolog, teljesen fel tudok villanyozódni, és már-már élvezem is a sulit...

Na elég az ömlengésből, mentem.

Az emberek néha - furcsák.

Volt egy közgyűlés a koleszban, a szokásos félévente-egyszer-lemegyünk-és-röhögünk-a-többieken közgyűlés. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy felszólalt az igazgatónő, és életemben először egyetéretettem azzal, amit mondott. Az volt a téma, hogy lesz egy ilyen farsangi buli nálunk, és kicsit botrányosan alakult, mert egyrészt majdnemhogy fedésben van egy előadással, ami aznap este lesz itt a koleszban, másrészt meg ugye most böjt van elvileg, és egy ilyen egyházi koleszban ezt illene betartani. Namost nekem személy szerint a böjt nem jelent szinte semmit, legalábbis ilyen megkötéseim nincsenek, hogy "nem megyek bulizni böjtben", vagy "nem iszok alkoholt böjtben", vagy ilyenek, de mégis úgy érzem, hogy jogos volt a felszólalás, mert esetleg másnak ez jelenthet valamit, és kirekesztve érezheti magát. Kirekesztve egy egyházi közösségből emiatt - ez durva szerintem. Az a legidegesítőbb itt, hogy csak azt sulykolják, hogy mekkora egy jó szakkollégium vagyunk, mert vannak kurzusaink, meg csoportos alkalmaink, meg ilyen-olyen programjaink, de azzal az égvilágon senki nem foglalkozik, hogy mindemellett egyházi intézmény is vagyunk, ez még csak másodlagos SEM, teljesen elsikkadt dolog. Márpedig ezt szerintem még ki is lehetne aknázni valamilyen szinten - jó, mondjuk én ilyenekbe BIZTOS, hogy nem fogok belefolyni soha, és ha innen egyszer kikerülök, akkor nem látják többet a szinemet se, de akkor is. Azért vannak emberek, akiknek hiányzik az a "lelkület", amit egy laikus ember elvár egy ilyen intézménytől. Ne legyünk képmutatók, nem azt mondom, de sajnos olyan emberek vezetik ezt a koleszt (a diákság oldaláról), akik abszolút nem ide valók. Persze ez csak az én véleményem, de kicsit elegem van már ebből a hűdefaszagyerekekvagyunk-és-megmondjuk-a-frankót mentalitásból. Minden alkalommal felmegy bennem a pumpa a közgyűléseken, de most duplán is. mert azt már megszoktam, hogy megy a szócséplés, két és fél órán keresztül a semmiről, mert ezen lehet szórakozni, de az ilyen véleménykülönbségek eddig nem voltak jellemzőek. Tényleg, mintha valakik más nyelvet beszélnének...

A suli viszont tetszik. Nem tudom írtam-e már (és nem is fogom visszanézni), de olyan, mintha látnám a fényt az alagút végén. Azt már feldolgoztam, hogy annyi órám van, hogy megszakadok (megszakadnék - ha mindre bejárnék), de most egy csomó olyan ember tart órát, akik nem is itt vannak az egyetemen, hanem olyasmiben dolgoznak/dolgoztak, amiben én is el tudom képzelni magam. Végre hallok életből vett példákat, kicsit jobban látom a lehetőségeimet - és igazság szerint egyre többet látok ezekből. Szóval olykor-olykor elszáll a pesszimizmusom, és ha épp nem arra gondolok, hogy kint süt a nap, én meg itt rohadok bent órákig, akkor egészen érdekessé válik a dolog, teljesen fel tudok villanyozódni, és már-már élvezem is a sulit...

Na elég az ömlengésből, mentem.

pytta írta 17:54-kor

2008. február 16., szombat
Comments

 

Namost ezen kívül nem tudom mit akartam, de akkor azt majd legközelebb. (Ezt a postot kilenc és fél óráig tartott megírni a kezdetektől a megjelenítésig.)

 

Namost ezen kívül nem tudom mit akartam, de akkor azt majd legközelebb. (Ezt a postot kilenc és fél óráig tartott megírni a kezdetektől a megjelenítésig.)

pytta írta 14:54-kor

2008. február 12., kedd
Comments

Ma is meg volt tartva két óra a négyből. De nekem már ez is kezd sok lenni.

A kommunikáció órát egy olyan nő tartja, aki nem tud egy darab épkézláb mondatot leírni. Ez tudom, hogy genyóság, de azért berakom az e-mailt amit írt nekünk. És akkor mára ennyi elég is. Persze tudom, hogy én is írok hibásan, de én nem vagyok egyetemi tanár.

"A gyakorlat 8.15kor kezdődik. A félév során jelenléti ivet vezetek. Akinek óra ütközése van, más elfoglaltsága az most a félév elején iratkozzon le a tárgyról. "

(Gyengébben kedvéért: jelenléti ív rövid i-vel, óraütközés külön, 8.15kor kötőjel nélkül, meg a vesszők sem igen jól vannak.)

Ma is meg volt tartva két óra a négyből. De nekem már ez is kezd sok lenni.

A kommunikáció órát egy olyan nő tartja, aki nem tud egy darab épkézláb mondatot leírni. Ez tudom, hogy genyóság, de azért berakom az e-mailt amit írt nekünk. És akkor mára ennyi elég is. Persze tudom, hogy én is írok hibásan, de én nem vagyok egyetemi tanár.

"A gyakorlat 8.15kor kezdődik. A félév során jelenléti ivet vezetek. Akinek óra ütközése van, más elfoglaltsága az most a félév elején iratkozzon le a tárgyról. "

(Gyengébben kedvéért: jelenléti ív rövid i-vel, óraütközés külön, 8.15kor kötőjel nélkül, meg a vesszők sem igen jól vannak.)

pytta írta 17:42-kor

2008. február 11., hétfő
Comments

Újra egy "első" nap a suliban. Már hanyadik, és még közel sem az utolsó. Valahogy ilyenkor az emberben mindig van egy kis újdonságérzés, valami reménysugár, hogy ebben a félévben bizony valami MÁS lesz. Jönnek a fogadalmak, hogy idén bejárok minden órára, idén jegyzetelni fogok órákon, idén mindig időben beérek a suliba... Még valahogy maga az egyetem is más. Egyik-másik tanár szimpatikusabb, vagy ellenszenvesebb, egy-egy terem jó érzéseket kelt, vagy felfordul tőle a gyomrod. Valamit mindig vár az ember az új félévben, most nehezebb lesz, most könnyebb lesz, most korábban kell majd felkelnem néha, vagy tovább leszek benn, ez a napom szellősebb lesz, az kemény lesz - és általában ezek a várakozások mind sorra csődöt mondanak. A fogadalmak lekopnak, az ember elalszik órákról, rájön, hogy az a nem normális dolog, ha bizonyos órákra BEJÁR, mert csak az idejét vesztegeti, és bármi mást csinál, az hasznosabb; rájövünk, hogy jobban járunk, ha nem a saját jegyzetünkből tanulunk, ezért nem is érdemes inkább jegyzetelni; kiderül, hogy az a tárgy, amit a legnagyobb kamunak gondoltunk, a legnehezebb, a nehézből meg simán megvan a jó jegy; valahogy nem lehet kiszámítani ezt az egészet, és engem ez idegesít a legjobban. Az égvilágon senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csinálj, mire számíthatsz, de ha újrakezeném ezt az egész egyetemet, akkor biztos, hogy egy jó csomó dolgot máshogy csinálnék, már tudom milyen tárgyat NEM szabad felvenni, és mi az, amit jó, ha megcsinálsz. De - jó esetben - az ember csak egyszer végez el egy egyetemet - szerencsére. És ez így sikerül, ahogy sikerül. Legalább így van benne valami izgalom.

Persze ahogy lenni szokott, az ember azt várja, hogy első nap ne legyenek megtartva az órák, viszont amikor valóban nincsenek megtartva, akkor felháborodunk - hát ezért jöttem be?! Valahogy így volt ez ma is. Az első órám (reggel nyolckor) amire bejöttem, egy olyan tárgy, amit nem tudtam felvenni, és mint kiderült, nem is fogom tudni idén, aztán volt vagy három lyukasórám, a második, amire bejöttem délután, az meg egyáltalán sehogy nem lett megtartva, ültünk a teremben egy fél óráig, aztán hazajöttünk. Elment másfél óra feleslegesen a semmivel. Több. Hát igen, tulajdonképpen erre számítottam így első nap, de azért valami mégis hiányzik. De egy pár gyengébb pillanatomban vártam, hogy elkezdődjön ez a félév...

Újra egy "első" nap a suliban. Már hanyadik, és még közel sem az utolsó. Valahogy ilyenkor az emberben mindig van egy kis újdonságérzés, valami reménysugár, hogy ebben a félévben bizony valami MÁS lesz. Jönnek a fogadalmak, hogy idén bejárok minden órára, idén jegyzetelni fogok órákon, idén mindig időben beérek a suliba... Még valahogy maga az egyetem is más. Egyik-másik tanár szimpatikusabb, vagy ellenszenvesebb, egy-egy terem jó érzéseket kelt, vagy felfordul tőle a gyomrod. Valamit mindig vár az ember az új félévben, most nehezebb lesz, most könnyebb lesz, most korábban kell majd felkelnem néha, vagy tovább leszek benn, ez a napom szellősebb lesz, az kemény lesz - és általában ezek a várakozások mind sorra csődöt mondanak. A fogadalmak lekopnak, az ember elalszik órákról, rájön, hogy az a nem normális dolog, ha bizonyos órákra BEJÁR, mert csak az idejét vesztegeti, és bármi mást csinál, az hasznosabb; rájövünk, hogy jobban járunk, ha nem a saját jegyzetünkből tanulunk, ezért nem is érdemes inkább jegyzetelni; kiderül, hogy az a tárgy, amit a legnagyobb kamunak gondoltunk, a legnehezebb, a nehézből meg simán megvan a jó jegy; valahogy nem lehet kiszámítani ezt az egészet, és engem ez idegesít a legjobban. Az égvilágon senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csinálj, mire számíthatsz, de ha újrakezeném ezt az egész egyetemet, akkor biztos, hogy egy jó csomó dolgot máshogy csinálnék, már tudom milyen tárgyat NEM szabad felvenni, és mi az, amit jó, ha megcsinálsz. De - jó esetben - az ember csak egyszer végez el egy egyetemet - szerencsére. És ez így sikerül, ahogy sikerül. Legalább így van benne valami izgalom.

Persze ahogy lenni szokott, az ember azt várja, hogy első nap ne legyenek megtartva az órák, viszont amikor valóban nincsenek megtartva, akkor felháborodunk - hát ezért jöttem be?! Valahogy így volt ez ma is. Az első órám (reggel nyolckor) amire bejöttem, egy olyan tárgy, amit nem tudtam felvenni, és mint kiderült, nem is fogom tudni idén, aztán volt vagy három lyukasórám, a második, amire bejöttem délután, az meg egyáltalán sehogy nem lett megtartva, ültünk a teremben egy fél óráig, aztán hazajöttünk. Elment másfél óra feleslegesen a semmivel. Több. Hát igen, tulajdonképpen erre számítottam így első nap, de azért valami mégis hiányzik. De egy pár gyengébb pillanatomban vártam, hogy elkezdődjön ez a félév...

pytta írta 17:30-kor

2008. február 6., szerda
Comments

Normális helyeken általában úgy szokott lenni - legalábbis én eddig úgy gondoltam -, hogy az ember minél tovább jut a suliban (itt most konkrétan az egyetemre gondolok), annál kevesebb órája lesz. Namost nálunk ez pont fordítva van; az elején épp, hogy három-négy nap egy héten van valami kevés tanítás, hogy az embernek ne menjen el teljesen a kedve, mert ha már jó álláslehetőségekkel nem tud kecsegtetni egy szak, akkor legalább legyen könnyű; aztán a végén meg kapkodhatja a fejét az ember, az már nem is újdonság, hogy pénteken is van óra (ez csak az első két évben maradt el...), de egyre több nap van este hatig, vagy még tovább, és az még hagyján, hogy be van telve az órarend (persze nincs, túlzok), de ennek a felénél még óraütközés is van. Kb három órát töltöttem azzal, hogy összeegyeztessem a tárgyaimat, legyen egy jó félévem és ne járjak úgy, mint például most ősszel, hogy pár tárgyat egész egyszerűen azért nem veszek fel, mert nem vagyok tisztában vele, hogy fel kell venni... Szóval böngésztem én mindent, ehhez képest az idei lett szerintem életem legszarabb órarendje. Ott kezdődik az egész, hogy van 49 kreditem, ami eleve nem vicc, de ráadásul 6 óraütközésem van (azaz 12 órám van hat időpontban), és három olyan nap is van, amikor van egy lyukasórám 14-től 16-ig, ami a létező legszarabb dolog, mert hazamenni sem lehet, de az egyetemen sem tud az ember semmit sem csinálni, ráadásul ha ez nem lenne, mindhárom nap lényegesen hamarabb mehetnék haza (pontosan két órával). Lehet, hogy velem van a baj, de egyre többször gondolkozok el azon is, hogy miért kéne nekem öt év alatt elvégezni a sulit. Sokkal kényelmesebben is lehetne. Csak az a baj, hogy nem a saját pénzemből tanulok, meg lébecolok itt évek óta - de régóta is... Szóval kicsit alakítok még a dolgokon aztán lesz ami lesz, megpróbálom 45 kredit alá tornászni magam legalább...

Hát most egy időre kipanaszkodtam magam azt hiszem :) Komolyan mondom, nem szeretek évet kezdeni - ráadásul félévente. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy okos ember megcsinálná ezt helyettem!

Normális helyeken általában úgy szokott lenni - legalábbis én eddig úgy gondoltam -, hogy az ember minél tovább jut a suliban (itt most konkrétan az egyetemre gondolok), annál kevesebb órája lesz. Namost nálunk ez pont fordítva van; az elején épp, hogy három-négy nap egy héten van valami kevés tanítás, hogy az embernek ne menjen el teljesen a kedve, mert ha már jó álláslehetőségekkel nem tud kecsegtetni egy szak, akkor legalább legyen könnyű; aztán a végén meg kapkodhatja a fejét az ember, az már nem is újdonság, hogy pénteken is van óra (ez csak az első két évben maradt el...), de egyre több nap van este hatig, vagy még tovább, és az még hagyján, hogy be van telve az órarend (persze nincs, túlzok), de ennek a felénél még óraütközés is van. Kb három órát töltöttem azzal, hogy összeegyeztessem a tárgyaimat, legyen egy jó félévem és ne járjak úgy, mint például most ősszel, hogy pár tárgyat egész egyszerűen azért nem veszek fel, mert nem vagyok tisztában vele, hogy fel kell venni... Szóval böngésztem én mindent, ehhez képest az idei lett szerintem életem legszarabb órarendje. Ott kezdődik az egész, hogy van 49 kreditem, ami eleve nem vicc, de ráadásul 6 óraütközésem van (azaz 12 órám van hat időpontban), és három olyan nap is van, amikor van egy lyukasórám 14-től 16-ig, ami a létező legszarabb dolog, mert hazamenni sem lehet, de az egyetemen sem tud az ember semmit sem csinálni, ráadásul ha ez nem lenne, mindhárom nap lényegesen hamarabb mehetnék haza (pontosan két órával). Lehet, hogy velem van a baj, de egyre többször gondolkozok el azon is, hogy miért kéne nekem öt év alatt elvégezni a sulit. Sokkal kényelmesebben is lehetne. Csak az a baj, hogy nem a saját pénzemből tanulok, meg lébecolok itt évek óta - de régóta is... Szóval kicsit alakítok még a dolgokon aztán lesz ami lesz, megpróbálom 45 kredit alá tornászni magam legalább...

Hát most egy időre kipanaszkodtam magam azt hiszem :) Komolyan mondom, nem szeretek évet kezdeni - ráadásul félévente. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy okos ember megcsinálná ezt helyettem!

pytta írta 19:08-kor